Értékelés: 2014-es draft class

0126_1_ana_mikeevans

A Tampa Bay Buccaneers mindig is tudta mivel teheti próbára leghűségesebb híveit. Amikor a draftról van szó mindegyik szurkolónak úgy áll a hátán a szőr, hogy azt a legagresszívabb tarajos sülök is ámulattal csodálják. Ezért aztán egy-egy draft értékelése után minden kalóz érzületű tartózkodjon az állatkertek látogatásától mert a végén még valami félreértés okán ott tartják! Remélem nem járt így egyikünk sem az idei esztendőben!

Bővebben…

Félidei értékelés

Elérkeztünk ismét a szezon feléhez, és a tavalyi évhez hasonlóan gondoltam idén is csináljunk egy félidei értékelést. Ez a szezon egyáltalán nem úgy alakult, ahogy sokan vártuk ebben egészen biztos vagyok. Hisz a holtszezon ideje alatt többen is rájátszásba jósoltuk szeretett csapatunkat. Ehhez képest idén még nem sikerült egy meccset sem megnyernünk.

Nézzük ehhez képest mégis kik voltak a Buccaneers legértékesebb, és legkevésbé értékelt személyei.

A legértékesebb Buccaneer: Lavonte David (LB)

Bár a legértékesebb játékos díját, általában egy támadónak szokták adni, mégis úgy hiszem, hogy nem igazán lepek meg senkit ezzel a döntéssel. Mérkőzésről mérkőzésre Lavonte David a Buccaneers egyik olyan játékosa aki 110%-on pörög a pályán. Az ember csak kapkodja a fejét a közvetítések közben, most egy sack, most egy levédekezett passz, most egy negatív yardos szerelést, most középen, most bal oldalt. Ez a tavaly, a második kör végén draftolt srác egyszerűen egy zseniális, és hihetetlenül sokoldalú játékos, még akkor is, ha a szezonnyitón taszított egyet szabálytalanul Geno Smith-szen, és ezért elveszítettük azt a mérkőzést. Jelenleg ő mutatta be a legtöbb szerelést, sack-et, és negatív yardos szerelést is Tampa Bay-ben. A negatív yardos szerelések tekintetében, jelenleg a harmadik helyen áll 11 tackle for loss-szal, a ligában. Az első és második helyet holtversenyben Robert Quinn és JJ Watt bérelte ki magának 13 ilyen jellegű szereléssel. Volt egy kierőszakolt fumble, és egy fumble recover is a neve mellett. Ráadásul idén már meghiúsított hat passzkísérletet is. Úgy gondolom ezek fantasztikus számok egy másodéves védőjátékostól. És ha Lavonte Daviden múlna, ennek a csapatnak 8-0-a lenne a mérlege.

Lavonte David: 71 tackle, 11 tackle for loss, 5 sack, 6 pass deflection, 1 interception, 1 forced fumble, 1 fumble recovery

A legjobb támadó Buccaneer: Vincent Jackson (WR)

Ahogy tavaly is, úgy idén is V-Jax kapta ezt a megtiszteltetést tőlem. Bár elgondolkozhatnánk ezen a ponton akár Tim Wright-on, és Mike Glennon egyre javuló teljesítményén is. Aztán pedig feltehetnénk magunknak a kérdést, hogy akkor miért szívunk mégis ennyit? Azt hiszem ha kiegyensúlyozott játékról van szó, akkor továbbra is Vincent Jackson hozza ugyanazt a jó formát. 43 elkapásából, 634 yardot és 4 TD-t szerzett. Valamint elkapásonként 14,7 yardot termel, ami egész jónak mondható, bár elmarad tavalyi teljesítményétől. Persze ennek oka a folytonos irányítómizéria, Josh Freeman szezon eleji semmilyen formája, illetve az, hogy Mike Glennon jelenleg szokja épp az NFL-t.

Vincent Jackson: 43 elkapás, 634 yard, 4 TD

A legjobb védő Buccaneer: Lavonte David (LB)

Azt hiszem ezt fentebb már egész alaposan kiveséztük. Az a profizmus, amivel Lavonte David kezeli ezt a játékot, az egyszerűen zseniális. Idén azért az egész védelem jó formában van, és a tavalyi drafton rengeteg nagyszerű játékossal gazdagodott ez a csapategység. Hisz ezt a díjat, akár Mark Barronnak is adhatnánk, aki hétről hétre bizonyítja, hogy az egyik legjobb safety ebben a ligában.

A legtöbbet fejlődött Buccaneer: Mike Glennon (QB)

Érdekes módon, tavaly is az irányítónak adtam ezt a címet, és rendesen be is fürödtem vele a későbbiekben. Tudom, hogy Mike Glennont nem láthattuk a szezon elején, egészen a negyedik hétig, amikor is Josh Freemant kispadra ültette a vezetőség, és az idén, a harmadik körben draftolt Glennon, megkapta a lehetőségét kezdőként. Kilépett a pályára, és nem igazán láthattunk tőle remek teljesítményt. Viszont így a kilencedik játékhéthez elérve, mérkőzésről mérkőzésre egyre jobban teljesít. Egyre kevesebb interceptiont dob, a yardok és touchdown-ok száma pedig növekszik. Míg az első meccsén QB ratingje 55,7 volt, addig ez is fokozatosan emelkedett és a múlt héten már egy 123,1-es ratinget pakolt fel a táblára.

Mike Glennon: 123/204, 1165 yard, 60,3%, 8 TD, 3 interception

A legjobb Buccaneer újonc: Akeem Spence (DT)

Ismét egy nehéz döntéshez érkeztünk, melyet pár mondatban meg is indokolnék. Nos a legtöbbet fejlődött játékos díját, Mike Glennonnak adtuk oda. És bár az irányító valóban egyre jobb teljesítményt nyújt hétről hétre, ettől függetlenül rengeteg, tipikusan az újoncokra jellemző hibával rendelkezik, és pont olyan, mint egy harmadik körös irányító. Johnthan Banks-nek szintén voltak szép pillanatai a szezonban, de úgy gondolom rengeteg olyan szituáció is akadt, melyet szintén nem tudott megoldani. Mike James remekül teljesített, miután lehetőséget kapott, de ezt ugye egy alkalommal láthattuk tőle. Ki tudja mi lesz ezután? Azonban van itt valaki, aki szinte már a szezon eleje óta kezdő játékosként foglal helyet a Buccaneers védőfalában, és bizony az újdonsült nose tackle remekül megállja a helyét a csapatban. Egyrészről tökéletesen illeszkedik a Buccaneers rendszerébe, másrészről stabil részének tűnik a maga feladatkörében az idei falban. Ezért esett őrá a választás.

Akeem Spence: 13 tackle, 1 sack

A legnagyobb csalódás idén: Greg Schiano

Amiért idén nem nyerünk mérkőzéseket, az egyértelműen az offense ramaty teljesítménye. Mégis, ha megnézzük, rengeteg tehetséges játékost foglal magában. Adott egy minőségi támadófal, itt-ott persze hiányzókkal. Adott két jó elkapó. Egy liga elit futó, akinek még a tartaléka is képes 158 yardot futni egy meccsen. És adott egy harmadik körös irányító, aki azért lepasszolgatja a maga majd 300 yardját egy mérkőzésen. A támadóegységgel van itt tehát a probléma? Nem, egyértelműen nem. A gond az edzővel, és hülye játékhívásaival van. Arról már nem is beszélve, hogy Greg Schiano, már a szezon elején teljesen elidegenítette magától a csapat legtöbb tagját. A folyamatos botrányokkal pedig totális marketing csődöt csinált a csapatból. A rossz játékhívásokra kitérhetnénk… de talán majd egy másik cikkben, mert félek sosem lenne vége ennek a bejegyzésnek. Legyen elég annyi, hogy 1&30-nál nem hívunk például futó játékot. Vagy előnnyel a zsebünkben, két perccel a meccs vége előtt nem passzolgatunk a saját 30 yardos vonalunkról. Greg Schiano a híresztelések szerint pedig ezen is túlmutatva, úgy bánik játékosaival, mint egy darab kakával. Sem szakmailag, sem emberileg nem állja meg a helyét. Ez a csapat nem nullás! Ebben a csapatban rengeteg tehetség van, de ez az edző, alkalmatlansága miatt, képtelen győzelemre vezetni.

A szezon legszebb pillanatai:

 


1. A szezon legszebb pillanata egyértelműen Mason Foster (LB) pick six-e volt. Foster, Drew Brees passzát halászta le, a hazai szezonnyitónkon. És 85 yardon keresztül hordta azt vissza TD-ra.

 


2. A szezon második legszebb pillanata, Vincent Jackson (WR) igencsak lazára sikerült egy kezes elkapása Asante Samuel mellett, melynek 59 yardos touchdown lett a vége.

 


3. Mindig öröm látni, ha egy újonc bontogatja a szárnyait. Johnthan Banks (CB) karrierjének első interceptione azonban valóban látványosra sikeredett. Ugyanis egy kézzel szedte le, ráadásul a Buccaneers end zone-jában, megmentvén ezzel a csapatot egy esetleges touchdowntól.

 


4. Mike James (RB) úgy néz ki nem csak futni, és elkapni tud, passzolni is. Ennek lehettünk tanúi a Seahawks elleni meccsen. James ugyanis TD passzt adott Tom Crabtree-nek, ráadásul mindezt amolyan kosárlabdás stílusban.

 


5. Bár sajnos idén nem sikerült csapatunknak olyan sok touchdownt szereznie, mint mi szerettük volna. Azért Mike Glennon (QB) élete első TD átadása egész szépre sikerült

A szezon WTF pillanata: 1&Goal szituációban, az 5 yardos vonalról, a 30-asra kerülni.

Rengeteg wáddáfákk pillanata volt sajnos ennek a szezonnak eddig, így elég nehéz választani, hisz rengeteg negatív pillanat jut hirtelen eszünkbe. Ott van például, hogy mérkőzésenként sikerül 118 yard büntit begyűjteni. Vagy eszünkbe juthat a fényes, lefejelőkommandó. Schiano egy-két merész játékhívása. Freeman snap-jei, és még sorolhatnánk. A szezon WTF pillanatának mégis azt a szituációt választottam, ahol Mike Glennon összehozta minden idők leghosszabb drive-ját az NFL-ben, mely 9 percesre sikeredett. Ebben az említett játéksorozatban, a Buccaneers el is jutott az ellenfél 5 yardos vonalához. Majd a folyamatos szabálytalanságoknak köszönhetően, melyben volt false start, maszkrángatás, és illegal formation is, szépen visszakerült a 30-as vonalhoz. Ahonnan Schiano 1&30-as szituációban, hívott egy futójátékot… egyszerűen zseniális volt. Azt hiszem az a pillanat hűen tükrözte, az offense, és Schiano idei együttműködésének az eredményét. Természetesen nem nehéz kitalálni, hogy azt a meccset elvesztettük, hisz egyet sem nyertünk idén.

 

Szezonértékelő 2012 – Defense

A szezonértékelő sorozat következő részében szemügyre vesszük a védelmi egység 2012-es munkáját. Személy szerint én azok táborát erősítem, akik úgy gondolják, hogy itt kezdődik a futball, mármint a jó védelemnél.

Idén azonban több szempontból is csalódnunk kellett, viszont voltak dolgok amikben rengeteget fejlődtünk a tavalyi évekhez képest. Sajnos amikor bizonyos pozíciókat elkezdtünk a drafton megerősíteni, még senki sem láthatta előre a bekövetkezett eseményeket, amik lényegesen lerontották a csapat játékát ezen a téren. Gondolok itt Aqib Talib eltiltására, majd menesztésére a csapattól, Eric Wright sérülésére és szintén eltiltására. (fránya adderall)

A 2012-es drafton olyan játékosokkal gazdagodtunk, mint Mark Barron (S), és Lavonte David (LB). Akik rengeteget tettek hozzá a védelem idei munkájához. A védelem idén meccsenként 82,5 futott yardot engedett az ellenfélnek, és ezzel a liga legjobb futás elleni védelmét tudhattuk magunkénak, bár rossz nyelvek szerint ez csak annak volt köszönhető, hogy a secondary ramaty munkát végzett és az ellenfeleink inkább passzoltak ellenünk, mert hogy lehetett. Aki viszont végig követte a mérkőzéseinket, az tudja, hogy ez egyáltalán nem igaz. Ellenfeleink próbálkoztak futással, de egy idő után rájöttek, hogy a Gerald McCoy (DT), Lavonte David (LB), és Mason Foster (LB) vezérelte védelem ellen nem lehet.

Akkor mégis hol lehetett a hiba? Hisz a defense mérkőzésenként 379,9 yardot engedélyezett az ellenfelek támadó egységének, ami rémesen rossz szám, egyúttal a liga 29. helyére elegendő. A hiba idén a secondary-ban volt. Sikerült összehoznunk az NFL legrosszabb passz elleni védelmét, ami a 2012-es évet illeti. De összességében 13 yard híja volt, hogy ne mi tudjuk magunkénak a liga minden idők legrosszabb passz elleni védelmét. 297,4 yardot passzoltak ellenünk az ellenfél irányítói mérkőzésenként 2012-ben! Ez nagyon rossz…


A defensive line:

A védőfal idei munkája hagy maga után némi kívánni valót, pedig rengeteg tehetséges játékost soroltatunk fel ezen a téren. A csapatnak 27 sack-et sikerült idén bemutatnia, ami a harmadik legrosszabb eredmény a ligában. Többek közt ez az egyik oka annak, hogy most menesztették tőlünk Randy Melvint a védőfal edzőjét. Azonban itt valahogy mélyebbre kéne ásni én úgy gondolom, hisz mint ahogy korábban említettem remek játékosok vannak itt, és nem fillérekbe került a szerződtetésük. Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a rossz gameplan-ban kell keresni a hibát. Ugyanis rengeteg életképtelen blitzet próbálunk bemutatni, melynek eredménye az, hogy hatalmas lyukakat ütünk a saját védelmünkben, szabaddá téve ezzel az utat az elkapóknak, futóknak. Greg Schiano vezetőedzőnk viszont szemlátomást kitart a hívott blitzek mellett, mint ahogy kitartott mellettük egész szezonban is. A passz siettetés kifejezetten nem működött, ezért nem is csoda, ha többen úgy látják ebben is erősödnünk kell jövőre.


Gerald McCoy – defensive tackle


Gerald McCoy már több évben is megkapta a “kritikusoktól” hogy nem épp a legjobb falemberek közé tartozik. Karrierje első szezonjának véget vetett egy sérülés, 2011-ben pedig szintén búcsúzott egy bokaficam, majd később egy szakadt bicepsz miatt. Így tehát nem is csoda, hogy élt benne a bizonyítási vágy és meg szerette volna mutatni, hogy ő igen is remek játékos. Ezt meg is tette! Idén mind a 16 mérkőzésünkön kezdőként lépett pályára és végig is játszotta azokat. Már a negyedik hét után vezette az NFC-t a negatív yardos szerelések tekintetében és más egyéb statisztikák szerint is a legjobb defensive tackle volt ebben a pillanatban az NFL-ben. Jó formája pedig a szezon végére sem lankadt. Bemutatott 30 szerelést (23 solo), 5 sack-et szerzett a szezonban és egy kikényszerített fumble is szerepel a neve mellett. Ami pedig a negatív yardos szereléseket illeti 9-et hozott össze. Ezen felül pedig meghiúsított még két passz kísérletet is.

Így tehát egyáltalán nem meglepő, hogy ő lett az egyik Buccaneer aki Pro Bowl válogatottságot is szerzett magának idén, betömve ezzel kritikusai száját most már ténylegesen.

A Bucs blog értékelése 10/10


Roy Miller – defensive tackle

Miller kapta McCoy mellett a legtöbb lehetőséget középen a védőfalban, bár az ő ébredésére némiképpen várunk kellett. Elég döcögősen indult be számára a szezon, és még mindig képes elég hullámzó teljesítményt mutatni. A futás elleni védelemhez ő is hozzá tette a magáét, de mint pass rusher nem igazán számíthattunk rá. Ezt remekül mutatja az is, hogy bár Miller 14 mérkőzésen volt kezdő a szezonban, egy sacket sem sikerült bemutatnia a 23 szerelése mellé. Ez volt négy éves pályafutásának eddigi legrosszabb éve, és ez egyáltalán nem segít neki szerződésének meghosszabbításában, ami idén lejár.

A Bucs blog értékelése: 4/10


Michael Bennett – defensive end


Michael Bennett egy remek szezont tudhat maga mögött, a szélső falember a legmeghatározóbb alakja a defenisve line-ak Gerald McCoy után. Ő mutatta be idén a legtöbb sack-et a csapatban, szám szerint kilencet, és évről évre jobb teljesítményt nyújt. Bemutatott 41 szerelést, ebből 18 negatív yardos! Da’Quan Bowers mellett pedig ő az egyik legeredményesebb játékosunk a passzsiettetések terén. Ezen felül pedig 3 kikényszerített fumble-re is futotta. Bennett szerződése idén lejárt és a csapat egyik legfontosabb feladatának tűzte ki a holtszezonban ennek meghosszabbítását.

A Bucs blog értékelése: 10/10


Da’Quan Bowers – defensive end


A tavaly draftolt újonc, fizikai erejének, gyorsaságának és dinamizmusának köszönhetően, kiváló pass rusher lehetne, ha nem a kispadon sérülésekkel bajlódva töltené az ideje nagy részét, ahogy tette ezt idén is. Egészen a 8. hétig kellett várnunk, hogy felépüljön achielles sérüléséből, és ez az első pár mérkőzésére rá is nyomta a bélyegét, de aztán Bowers beindult és a már tőle (megszokott?) dinamizmust láthattuk. Sajnos így a félszezonban csak 13 szerelést és 3 sacket láthattunk tőle, de mindannyian kíváncsian várjuk, hogy mi történne esetleg ha végre végig tudna játszani egy szezont.

A Bucs blog értékelése: 6/10


Daniel Te’o-Nesheim – defensive end

Nesheim 14 mérkőzésen kapott idén kezdőként lehetőséget, hol Clayborn, hol pedig Bowers hiánya miatt, hol pedig nem is a saját pozíciójában játszva középen, McCoy társaként. A szezonban sokat nem szóltunk róla, de tettük ezt elég méltatlanul, hisz ő is sokat hozzá tett az idei szezonhoz. Bár nem a passzsiettetés az amiről ő is híressé válhatna, azonban a 2010-ben még a Philly-től érkezett játékos, bemutatott 40 szerelést a szezonban (8 tackle for loss) és szerzett 4 sack-et is.

A Bucs blog értékelése: 6/10


Egy valakiről még nem igazán tettünk említést, és azért nem, mert sajnos nem tudott sok mindent hozzátenni az idei szezonunkhoz, pedig szintén egy kiváló játékosról van szó. Ő nem más mint Adrian Clayborn. Szeptember 24.-én a sérült játékosok listájára rakta őt a csapat, térdszalag szakadás miatt és azóta sem játszhatott egy mérkőzést sem. Várjuk mielőbbi felépülését, hisz nagy segítség lenne a passzsiettetés terén.

A defensive line idei értékelése a Bucs blog szerint: 7,2/10


A linebackerek:

Idén a védelem ezen része működött a legjobban véleményem szerint. Melyben nem kis szerepe volt az újonc Lavonte Davidnek, a magára talált Mason Fosternek, és az önfeláldozó Quincy Black-nek. Nem keveset tettek hozzá ezek a srácok ahhoz, hogy mi rendelkezzünk a liga legjobb futás elleni védelmével.


Lavonte David – szélső linebacker


A második körben a 26. választás esett Lavonte David-re az idei drafton, és már akkor Derrick Brooks-hoz hasonlították, de erre mi harcedzett Bucs szurkolók csak legyintettünk egyet, hogy ugyan már. Azt mondták gyors és ösztönös linebacker. Így a szezon végeztével pedig kijelenthetjük, hogy mindenben igazuk volt.

Engem Lavonte David nagyon meggyőzött, és szerintem velem együtt azokat is akik hétről hétre követték a Buccaneers meccseit. Ösztönös… igen. Szembetűnő, hogy hihetetlenül olvas az offense játékaiban, nem véletlen, hogy bármerre indul a labda ő ott van, közeledjen az a földön vagy a levegőben, és az sem véletlen, hogy a szezon felétől már ő hívta a védelem játékait. És neki van a legnagyobb szerepe abban, hogy idén a Buccaneersé lett a legjobb futás elleni védelem a ligában. Lavonte David ott van a liga legtöbb szerelést bemutatott játékosai között és nem mellékesen ő lett november hónap legjobb újonc védő játékosa is. És már első évében ő mutatta be a második legtöbb szerelést az NFL-ben. Valamint harmadik a tackle for loss tekintetében. Úgy gondolom, hogy ő valóban alappillér lehet a jövő Buccaneersénak a védelmében, és szerintem ő is az egész NFL meghatározó alakja lesz, ahogy korábban már említettem leendő Hall of Famert látok benne. Valamint az év védő újonca címre is igencsak esélyes. Bemutatott idén 139 szerelést, ebből 112 solo, (ebből 20 tackle for loss), 1 interceptiont, és 5 pass deflectiont.

A Bucs blog értékelése: 10/10


Quincy Black – szélső linebacker

Sajnálatos módon idén csak 35 szerelést tudott bemutatni Quincy Black, miután a Chargers elleni mérkőzésen nagyon durván összeütközött Ryan Mathews-al.  Olyan szerencsétlenül találták el a fejét, hogy a pályán eszméletét is vesztette, az orvosi stábnak pedig teljesen rögzítenie kellett a fejét és a nyakát, csak hosszú percek után tudták levinni a pályáról. Ez a sérülés egyben szezonja és nagyon könnyen lehet, hogy karrierje végét is jelenti. Bár már másnap kiengedték a kórházból, bal karjának mozgatása nehezére esik.

A Bucs blog értékelése: 7/10 (A sérülése előtt eltöltött meccsek alapján)


Ezen a videón Quincy Black sérülésének körülményeit láthatjátok, és interjút ezzel kapcsolatban a csapat tagjaival.


Mason Foster – linebacker


Mason Foster tavaly kezdte a karrierjét a Bucs-nál, és egy nem túl meggyőző évet tudhatott akkor magáénak. Ezzel ellentétben az idei már teljesen más volt, mintha valami oknál fogva elhitte volna magáról, hogy ő bizony egy minőségi linebacker, és elkezdett ehhez méltóan is játszani. 105 szerelést (13 tackle for loss) mutatott be idén, 2 sack-et és egy interceptionre is futotta. Ezzel pedig ő lett a Buccaneers második legjobb játékosa a szerelések tekintetében. A legjobb mérkőzése a második héten a Giants ellen volt, ekkor egymaga mutatott be 12 szerelést, meghiúsított egy passz kísérletet és szerzett egy interceptiont is! Ami pedig kifejezetten bizakodásra adhat okot vele kapcsolatban az az, hogy egyáltalán nem mondható sérülékeny játékosnak, két év alatt egy mérkőzést sem hagyott még ki.

A Bucs blog értékelése: 8/10


Adam Hayward – linebacker

A veterán, hatodik profi évét taposó linebacker ebben a szezonban ideje nagyrészét a speciális egységekben töltötte, ám Quincy Black sajnálatos sérülése miatt, öt meccsre ő is kezdőként kapott lehetőséget a védelemben. Sokak szívesebben látták volna ekkor Dekoda Watsont a kezdőcsapatban. Egyrészről mert már a felkészülési szezonban is nagyobb sebességről tett tanúbizonyságot mint Adam Hayward, másrészről a speciális egységben bemutatott munkája alapján is ő volt a meggyőzőbb. Azonban győztek az évek, meg a rutin, és a választás Haywardra esett. 24 szerelést és két meghiúsított passzkísérletet mutatott be a szezonban.

A Bucs blog értékelése: 6/10


Dekoda Watson – linebacker

Bár Dekoda Watson idén csak a speciális egységben kapott lehetőséget, mindenképpen említsük meg őt itt is, hisz remek munkát végzett az egész szezonban. Korábban afféle pass rusherként tartottunk volna rá igényt, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így csak a speciális egységben kapott lehetőséget karrierje során. November hónapban ő lett a hónap legjobb speciális egység játékosa. Bemutatott a szezonban két blokkolt punt kísérletet, melyből az egyiket vissza is hordták touchdownra, illetve kikényszerített két fumble-t is, melyből az egyiket szintén visszahordtak touchdownra. A következő szezon az utolsó ami még hátra van a szerződéséből, de reméljük a csapatnak van esze és meghosszabbítja azt, akár már az idei holtszezonban. Egy olyan játékossal mint Dekoda Watson, hosszútávon csak nyerhetünk ehhez kétség sem férhet.

A Bucs blog értékelése 10/10

Dekoda Watson blokkolt punt kísérlete, melyet Adam Hayward vissza is hord touchdownra.

A linebackerek idei értékelése a Bucs blog szerint: 8,2/10


A secondary:

És végezetül a fekete leves, a secondary. Avagy az ok, amiért idén sem jutottunk be rájátszásba. Pedig ez a szezon is bizakodásra adott okot az előjeleket tekintvén. Greg Schiano vezetőedzőnk kijelentette még a draft idején, hogy a safety pozíció köré szeretné telepíteni az idei védelmet, ezért érkezett hozzánk Mark Barron, és ez volt az oka annak, hogy Ronde Barber idén új pozícióban, safety-ként vágott neki a szezonnak. Aqib Talib (CB) és Eric Wright (CB) jelenléte némi bizakodásra adott okot, de mindketten megkapták négy-négy meccses eltiltásukat, tiltott szerek használata miatt. Talib előbb, majd a csapat ahogy lejárt eltiltása el is cserélte a Patriotsal egy nevetséges negyedik körös draft választásért cserébe. Bár Talib szerződése az idény végén lejárt volna, akkor is többre mehettünk volna vele, mint azzal, hogy le nem draftolt szabad ügynököket küldünk harcba. A “bűnbak” itt is meglett Ron Cooper a defensivebackek edzőjének személyében, akit már menesztett is a csapat. Ahogy korábban már említettem 297,4 yardot engedtünk passzolni az ellenfeleknek meccsenként, ami rémisztően sok. Ezen a területen is változtatnunk kell jövőre mindenképpen, és ez az az ok amiért a jövő évi drafton a csapat valószínűleg egy cornerbacket fog választani első körben. A secondary ramaty teljesítményét némiképpen egyensúlyozta, hogy 17 interceptiont halászott idén a védelem.


Egy nagyon tipikus jelenet 2012-ből, ezt csúnyán megengedte a secondary Lance Kendricks-nek a Rams elleni mecsünkön… sehol senki.


Mark Barron – safety


Az első kör hetedik választása volt számunkra az idei drafton Mark Barron, az Alabamáról érkezett hozzánk. Nem kisebb feladat nyomja az ő vállát, mint Ronde Barber méltó utódjának lenni, legalábbis a szezon elején ezt szerették volna. Az azonban mindenki számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ő egy teljesen más játékot képvisel mint, az idén free safety pozícióba avanzsált Ronde Barber.

Már rögtön a draft után elmondta Greg Schiano, hogy Mark Barrontól afféle “big hit” típusú játékot láthatunk, viszont ha lekövetésről van szó, akkor is megállja a helyét. Legnagyobb hasznát pedig a box-ban fogjuk venni. Ekkor még azt is nyilatkozta a vezetőedzőnk, hogy szeretné a védelmet a safety pozíció köré építeni, és ennek lenne alappillére Mark Barron, valamint a veterán Ronde Barber. Azt hiszem, azt bátran kijelenthetjük, hogy a big hit típusú játékkal nem okozott csalódást, viszont ami a passz lekövetéseket illeti, bizony hagyott maga után némi kívánnivalót a dolog egészen a szezon végéig, amikor is ebben is láthattunk már némi potenciált. Az tény, hogy az NFL ritmusát fel kell venni, és én személy szerint úgy gondolom, hogy amit Barron az idényben művelt az nagyon megnyerte a tetszésemet, nem fél, odateszi magát, és remekül csinálja azt amit ez a pozíció megkövetel. 89 szerelést mutatott be, ebből 72 solo, láthattunk tőle egy interception-t, egy forced fumble-t és 10 meghiúsított passz kísérletet.

A Bucs blog értékelése: 8/10

A videóban Mark Barron “big hit” típusú játékát láthatjátok (ismét) Robert Griffin III sérelmére.


Ronde Barber – safety

A kortalan csoda, az örök kalóz! Ronde Barber idén a 16. profi szezonját tudta maga mögött, és bizony nem is akármilyen 16 év volt ez!  240 karrier mérkőzés, ebből 215 kezdő játékosként, (ez a legtöbb amit aktív NFL játékos játszott.) 28 sack, 47 interception, 15 kikényszerített fumble, 12 fumble recover, 12 védekező touchdown, egy touchdown a speciális egységben, egy punt return touchdown, ötszörös Pro-Bowler. Mégis idén is nagyon jó szezont tudhat maga mögött, nem fog rajta az idő. 91 szerelés, 4 interception, ebből pedig az egyiket még vissza is hordta touchdownra a Chifes elleni meccsen. 160 yardot tett meg az elhalászott labdákkal, és ezzel idén ő lett a legjobb az NFL-ben a visszahordott yardok tekintetében (40/kísérlet). A szezon végeztével a legnagyobb kérdés pedig az, hogy a 37 éves játékos vajon jövőre is nekivág-e még egyszer. A csapat már egyértelműen a tudtára hozta, hogy szeretnék ha jövőre is a Buccaneers oszlopos tagja lenne, a döntés már csak rajta múlik, hogy folytatja-e vagy visszavonul. Reméljük az előbbi mellett dönt, hisz elég csapás érte már ezt a secondaryt idén, reméljük nem kell őt is pótolnunk, hisz ez egy valóban nagyon nehéz feladat lenne.

A Bucs blog értékelése: 9/10

Egy Ronde Barber interception a Chiefs elleni meccsről, melyet Barber vissza is hordott 77 yardos touchdownt szerezve ezzel.


Aqib Talib – cornerback

Talib soha nem tartozott a “jó gyerekek” közé. Nem sűrűn vihet neki csokit a Mikulás. Már újonc korában összeverekedett egy újoncoknak tartott fejtágítón egyik csapattársával, de vert ő már meg taxisofőrt, sőt lövöldözött is lánytestvére udvarlójára. Nálunk idén pedig négy meccsig bírta eltiltás nélkül. Schiano szemlátomást nem szereti a “bomlasztó” elemeket, ezért az eltiltás lejárta után el is cseréltük őt a Patriots-al. Talib maga egy rendkívűl tehetséges játékos, de mentalitása miatt totál megbízhatatlan. Viszont távozásával máris nem maradt minőségi játékosunk ebben a pozícióban, és ez az egész szezonra rányomta a bélyegét. (Bezzeg a Pats színeiben rögtön egy visszahordott touchdownnal kezdett.) Ez alatt a négy mérkőzés alatt sem tett hozzá túl sokat a Bucs játékához, ő szemlátomást nem is érezte jól magát valamiért ennél a csapatnál. Valószínűleg leginkább vezetőedzőnkkel nem tudott kijönni. De kivel tud egyáltalán?

A Bucs blog értékelése: 0/10 (Mentalitása miatt. Jól elszórakozta az egész szezonunkat.)


Eric Wright – cornerback

Bár Eric Wright sem mondható tipikusan minőségi cornerbacknek, azért a második számú szerepét betölthette volna eredményesen a csapatban, de a szezon közepétől ő is elkezdett achilles sérülésekkel bajlódni, valamiért mégis erőltettük a játékát. Ennek az lett az eredménye, hogy többször le kellett szállítani a pályáról. Végül pedig őt is elérte a liga ítélete. Tiltott szerek használata miatt megkapta a szezon vége fele négy meccses eltiltását, és csak az utolsó, Falcons elleni találkozónkra térhetett vissza. Azonban ekkor már nem kapott Schiano edzőtől lehetőséget. Mivel az eltiltásával együtt elszálltak a szerződésében vállaltak is, a csapat bármikor következmények nélkül elküldheti, és ahogy Greg Schiano-t ismerjük meg is fogja ezt tenni. A jövőben tényleg semmi szükség még egy olyan játékosra, aki leginkább távollétével járul hozzá a csapat teljesítményéhez. Azon felül pedig sokalják fizetését is, mely valóban jóval több, mint amennyi mutatott teljesítmény járul hozzá. Wright az idei szezonban bemutatott 10 meccsen 39 szerelést, meghiúsított 7 passz kísérletet és szerzett 1 interceptiont. Édeskevés…

A Bucs blog értékelése: 3/10

Egy újabb nagyon csúnya jelenet a Bucs secondary-jának munkásságából. Az “elszállók” szerepében Mark Barron és Eric Wright. Touchdown.


E.J. Biggers – cornerback


Biggersnek a két meghatározó cornerbackünk elvesztése után, gyorsan fel kellett nőnie a feladathoz és ellátni az első számú szerepét. Ez az ami szemlátomást nem ment neki, túl nagy falatnak bizonyult, és nem tudott hozzá felnőni. Ami pedig még ennél is szomorúbb, hogy az edzők ezt folyamatosan erőltették, igaz más választási lehetőség nem nagyon volt. Biggersnek három ramaty meccsére jutott egy elviselhető. Ez pedig szintén kevésnek bizonyult. A sok játéknak köszönhetően 51 szerelést mutatott be idén, meghiúsított hét passz kísérletet és ő is elhalászott 1 interceptiont. Én személy szerint úgy láttam, hogy rengeteg alkalommal állva tudják hagyni, és nem túl acélos termete sem segít sokat azon, hogy eredményesen dolgozhasson ebben a pozícióban. Lekövetések terén sem mentünk sokra vele. Idén lejárt a szerződése, és ha csak nem akar a csapat nagyon kitolni magával jövőre is, nem fogjuk azt meghosszabbítani. Azért, hogy jót is mondjuk róla: ő volt idén az egyetlen cornerback a csapatban, akinek sikerült sacket is bemutatnia.

A Bucs blog értékelése 4/10


Leonard Johnson – cornerback


Leonard Johnson le nem draftolt szabad ügynökként került idén a ligába. És a semmiből feltűnve egy-egy játéklehetőséget kapott a mérkőzéseken, de ezek elég impozánsra sikeredtek. Olyannyira, hogy egymást követő három találkozón is sikerült neki 1-1 interceptiont halásznia, a San Diego ellen pedig vissza is hordott egyet touchdownt szerezve. Ekkor és a korábban látottak alapján én úgy gondoltam, hogy a secondary ramaty helyzete mellett igazán megérdemelne egy kezdő lehetőséget, és úgy fest velem együtt a csapat is így gondolta, hisz meg is kapta azt. Ehhez a feladathoz viszont már ő sem tudott felnőni. Rengeteg hibát vétett, nem egy mérkőzésen vettek le mellette 80 yardos touchdownt jelentő passzokat, gondoljunk csak vissza Julio Jones-ra a Falcons elleni találkozón, és nem egy mérkőzés ment el azon, hogy nem ért időbe oda valahova, vagy hogy nem tudta megoldani szabályosan a szituációkat. Véleményem szerint neki sem mennek a lekövetések, ő egyenlőre nem tudta felvenni az NFL ritmusát, de a jövőre nézve kis gyakorlással lehet benne némi potenciál. Az idén szerzett 3 interception-e mindenképpen bizalomra ad okot, ezen felül volt 9 meghiúsított passz kísérlete és 35 szerelése is.

A Bucs blog értékelése 5/10


Bár a lista itt is a teljesség igénye nélkül készült, kaptak más játékosok is idén lehetőséget, főleg cornerback pozícióban, ahogy a csapat mindenáron orvosolni próbálta ezt a “problémát” inkább kevesebb sikerrel. Köztük Ahmad Black, Danny Gorrer, aki azért bemutatott egy nagyon szép interceptiont. És Anthony Gaitor is.

A secondary idei értékelése a Bucs blog szerint: 4,8/10


Végezetül pedig elmondhatjuk, hogy a futás elleni védelem terén rengeteget fejlődött a csapat, nyertünk itt egy pár remek újoncot, páran megújultak, páran pedig jól kibabráltak velünk megbízhatatlanságukkal. Jövőre a legtöbb dolgot a védelemben kell megváltoztatnunk. Javítanunk kell a passzsiettetést, melynek kivitelezéséhez már edző kerestetik. És meg kell oldanunk a cornerback problémát, melyet minden valószínűséggel a drafton meg is teszünk Johnthan Banks vagy Dee Milliner személyével. Sőt mi több ezen is továbbmenvén lehet, hogy még a második körben is cornerbacket fogunk választani.

A csapat a védelem terén is rengeteg fiatal tehetséges játékost soroltat fel, melyek közül többen a jövő Buccaneers-ének allappillérét fogják képezni, ebben én biztos vagyok.

A defense idei értékelése a Bucs blog szerint: 6,7/10


Szezonértékelő 2012 – Offense

Folytassuk szezonértékelő sorozatunkat, legutóbb ugye megnéztük mit mutatott a 2012-es draft osztály, ezúttal vegyük kicsit nagyító alá az offense tavalyi munkásságát. A hajtás után, az idei szezon legmeghatározóbb alakjairól olvashattok egy kis értékelést, néhány érdekes statisztikai adattal megspékelve.

A Buccaneers jó ideje nem a kiváló támadójátékáról híres, sokkal inkább a védelem dominált az elmúlt pár évben, de idén mintha a feje tetejére állt volna a világ ezen a téren. De vajon mi hozta meg ezt a szembetűnő változást? Egyrészről az edzőgárda szinte teljes egészében kicserélődött, új vezető edzőt kaptunk Greg Schiano személyében, és új offensive koordinátort is Mike Sullivan révén. Idén egy teljesen új, a csapat tagjai számára szokatlan gameplannal indultunk neki az évnek. A drafton ugyan a védelmet próbálta erősíteni a csapat, a szabad ügynök piacon történt igazolásokkal viszont Josh Freeman (QB) keze alá próbáltak dolgozni. Történt tehát, több fontosabb igazolás is, ami meghatározó volt a támadó egység számára. Hozzánk érkezett Vincent Jackson (WR), Dallas Clark (TE), Carl Nicks (G), és Tiquan Underwood (WR), hogy csak a fontosabb érkezőket említsük. Az idei évet nálunk mindenképpen csapat építésre szánták, és az offense úgy gondolom elég jól összeszokott. A játékosok egymással, és a Mike Sullivan által meghatározott játékkal is.

A támadó egység 5820 yardot tett meg a szezonban, ez meccsenként 363,8 yardot jelent, amivel az NFL 9. helyén végzett ezzel a csapat. 1008 játékot hívott a szezonban az offense, és játékonként átlagosan 5,8 yardot teljesítettek. Összehasonlítván a számokat az idei és a tavalyi szezonban, egy szembe tűnő különbség akad, az pedig a touchdown-ok száma, idén 44-et ért el a csapat, míg a 2011-es szezonban ez a szám mindösszesen csak 30 volt.

Nézzük, ki mit tett vagy nem tett hozzá a 2012-es idényhez!

Josh Freeman – irányító


Most akkor veszek egy nagy levegőt, és nem, nem tartom bent ameddig tudom, csak elszámolok tízig és megpróbálom teljesen semleges szemmel értékelni Freeman munkásságát, attól függetlenül, hogy mennyire haragudtunk vagy nem haragudtunk rá a szezon végén.

Egy irányító minden esetben a csapat “lelke”. Egy vezér, aki vezeti a fiúkat a győzelembe hétről, hétre, és jobb esetben a rájátszásba is. Ez az amit nagyon hiányolunk mi Bucs szurkolók immáron négy éve. Pedig minden idény elején reménykedünk egyfajta csodában, de egyre inkább afelé hajlik mindenki, hogy Josh Freemanből nem válik már elit irányító, bármennyire szeretnénk. A szezont ő is eléggé döcögősen kezdte, ahogy az egész csapat, majd a pihenőhetünk után, ami az ötödik héten volt esedékes, mintha megtáltosodott volna. Ebben az időszakban rengeteget olvashattunk arról, hogy különféle koordinátorok rengeteget foglalkoznak vele, illetve a dobási technikájával. És egyre inkább úgy tűnt, hogy ez a törődés meghozza gyümölcsét. Ő is mintha egyre jobban elsajátította volna az új játékrendszerünket, elkezdett remek mérkőzéseket hozni. Legjobb formáját a 7. héten a New Orleans ellen mutatta. 420 yardot passzolt és adott 3 TD passzt is. Ekkor Freeman vezérletével (és nem mellékesen Doug Martin futásaival) öt mérkőzést megnyert a csapat hatból. Majd bekövetkezett amit már mindannyian jól ismerünk. Josh Freeman felszállt a “hullámvasútra”. Mindenkinek vannak jobb meg rosszabb pillanatai, de mások valahogy ezt inkább szezonokra bontják magukban, a mi irányítónk viszont valahogy képes arra, hogy hetente változtasson jó illetve rossz formáján, és sajnos ez az az ok, amiért mi évről évre lecsúszunk a hőn áhított playoffról. A “hullámvasút” egy nagyon találó elnevezés, ez a grafikon is remekül példázza, itt Freeman irányító mutatóját látjátok mérkőzésekre lebontva. Nekem leginkább a fővárosi vidámpark öreg, rozoga hullámvasút pályája jut róla eszembe, amelyre még mindig kiváló a rálátás az M3-as felhajtó mellől.


A szezont átlagosan egy 81,6-os irányító mutatóval zárta, ami karrierje során a második legjobb eredmény. 2010-ben produkált ennél jobbat, akkor 95,9-et sikerült kihoznia magából. Viszont mellette szól még a tény, hogy 27 TD passzt adott, ami nem csak karrierjének legjobbja, de egyben franchise rekord is, valamint 4065 passzolt yardjával ő lett az első Buccaneer aki elérte a négyezres álomhatárt a franchise történetében. Ha leszállna végre a korábban említett hullámvasútról, még akár sokra is vihetné, de egyszerűen képtelen rá. Sajnos nyomás alatt hihetetlen meggondolatlanságokra képes, és össze vissza hajigálja a labdát. Szezon közben még több dicséret is érte, miszerint őt nehéz sack-elni. De az én véleményem szerint, ez inkább annak betudható, hogy félti saját testi épségét, és nem a zsebben való kiváló mozgásának. Hullámzó teljesítményét még a labdaeladásai is kiválóan példázzák, egész szezonban nem sikerült annyi interceptiont adnia, mint az utolsó három mérkőzésen. Végül ennek a szezonvégi rossz formának köszönhetően 17 interceptionnel zárta az idényt.

Viszont, hogy szép dolgokat is mondjunk róla, a játékonként szerzett átlagos yardszáma egész jónak mondható 7,3. Idén szembetűnő változás volt az előző évekhez képest, a sok mélységi passz, mely szintén Sullivan hatása lehet, illetve maga tény, hogy Vincent Jackson személyében remek játszótársra talált ezen a téren.

A 2013-as év elé mi is és minden bizonnyal ő is nagy kíváncsisággal ugrik neki, már csak ez az egy év van hátra a szerződéséből, és idén nem tervezi a csapat ennek meghosszabbítását, az edzőtáborra pedig kap néhány társat, az egészséges versenyszellem kialakulásának érdekében.

A Bucs Blog értékelése: 6/10

Josh Freeman az elmúlt években már híressé vált arról, hogy kevesen képesek annyi snap-et elcseszni, mint ő. Erre alapozva egy gameplay is megfogant Mike Sullivan fejében, itt Freeman szinészi tehetségét bizonyítva remekül eljátssza, hogy rossz a snap.

Itt pedig egy mélységi passzot láthatunk Freemantől Vincent Jackson felé, ebben rengeteget fejlődött az irányító.


Vincent Jackson – elkapó


Vincent Jackson a 8. profi szezonját tudhatja maga mögött, és a szerződésével jelenleg ő a legdrágább játékosa a Buccaneers-nek, mindazonáltal ha valaki akkor ő idén rászolgált a fizetésére. Norv Turner talán pályafutása legnagyobb hibáját követte el, amikor elengedte őt a Chargerstől hozzánk, a vélt vagy valós személyes sérelmek miatt. És most ez az egyik rossz döntése a sok közül az állásába is került. Miután Jackson pedig megérezte arcán a floridai nap melegét, legeltette szemét kicsit a bikinis lányokon, élete legjobb szezonját produkálta új környezetében. Úgy gondolom, hogy az offense idei sikereinek legfontosabb kulcsa bizony ő volt. A feladatot, miszerint könnyebb legyen Josh Freeman idei munkája, remekül ellátta. Idén ő volt a legjobb a ligában az elkapásonként szerzett átlag yardszámmal (19,2). Ezen felül pedig elérte az ezres álomhatárt is, 72 elkapásból 1384 yardot szerzett, mely szintén karrierje legjobbja és 8 TD az ő nevéhez fűződik a 44-ből amit a csapat idén elért.

Mindemellett más hatást is gyakorolt a Bucs játékosaira, többek közt szárnyai alá vette elkapótársát Mike Williams-et is, és mentorálta őt idén, ennek köszönhetően felkavarta kissé a Williams köré gyűlt állóvizet és kirángatta két éves mély álmából. Lehetővé tette a mélységi játékokat a Bucs számára, hisz pontosan ő az az elkapó aki magasságának, és fizikai erejének köszönhetően három védő között is képes levenni a labdát. “Jackson egy állat” ahogy szokták mondani. Rettenetesen hiányzott egy ilyen kaliberű játékos a mi támadó egységünknek, és személyében végre megkaphattuk. Rengeteg mérkőzést, mely győzelemmel végződött úgy érzem neki köszönhetünk, gondoljunk csak vissza például a Panthers ellni találkozóra, ahol segédletével kevesebb mint két perc alatt mentettük döntetlenre a már szinte teljesen veszett helyzetet és később a hosszabbításban meg is nyertük a meccset.

A támadó egység legértékesebb játékosa képzeletbeli címet én mindenképpen neki adnám. De mások is elismerik tehetségét, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a két Buccaneer közül akik jelenlegi állás szerint részt vehetnek a Pro Bowl-on, ő az egyik. És ezzel megszerezte harmadik Pro Bowl válogatottságát is. Reméljük jövőre is láthatunk tőle parádés elkapásokat. Öt mérkőzésen teljesített száz yard fölött, ebből egy meccsen a New Orleans elleni találkozón a hetedik héten 200 yard fölött.

A Bucs blog értékelése 10/10

Vincent Jackson egy parádés 95 yardot érő játéka, ezt a Saints ellen mutatta be.


Mike Williams – elkapó

Szép lassan Mike Williams is beérett és felnőtt a csapat többi tagja mellé. Értékes részét képviselte az idei támadó egységnek, pedig ez egyáltalán nem így volt korábban. Mindösszesen 4 yarddal maradt el az ezres álomhatártól. Ha ez sikerült volna, a Buccaneers történetében először végzett volna két elkapónk is 1000 yard felett. Ezt a 996 yardot 63 elkapásból hozta össze, és 9 TD-t szerzett idén. Igazság szerint az ő szerződéséből is már csak a jövő év van hátra, de én biztos vagyok benne, hogy a csapat megfogja azt hosszabbítani, és valljuk meg érdemes is lenne.

Ő is termetes egy játékos és tőle is inkább fizikai játékot láthatunk, de ezzel a Jackson-Williams kettőssel úgy gondolom hosszabb távra megoldottuk a problémákat ezen a téren, rengeteget köszönhetünk nekik a passzjáték pozitív fejlődését illetően.

A szezon egy nagyon szép jelenetét megtekinthetitek itt, ahol Williams irányítói tehetségét is megvillantatja, két passzot láthatunk a play-ben, először Freeman Williams felé, majd Williams tovább passzolja a labdát 28 yardon Vincent Jacksonnak.

A Bucs blog értékelése 8/10


Tiquan Underwood – elkapó


Underwoodnak többet foglalkoztak idén a hajával, mint a játékával, de aki ilyen frizurát választ az ne csodálkozzon. A szezon legnagyobb kérdése vele kapcsolatban még mindig az, hogy hogy a fenébe megy erre rá a sisak. Viccet félretéve, úgy gondolom, hogy Underwoodot előszeretettel aláértékelik sok alkalommal. A negyedik profi évét húzza a stílusában is nagyon érdekes játékos, azonban pályafutása eddig sem volt nagyon fényes. Általában ő az az ember akit szinte mindenhonnan elküldenek. “Nem ön a megfelelő ember erre a posztra” felkiáltással. Szerencsétlent a tavalyi szezonban három alkalommal rúgta ki, majd vette vissza a Patriots, míg végül hozzánk nem került.


Ebben az idényben neki is voltak szép pillanatai, afféle slot recevierként alkalmaztuk őt az idei szezonban, hol több, hol pedig kevesebb sikerrel. Sajnos az előre begyakorolt útvonalak futása terén akadnak még mindig nehézségei. És bár ez a negyedik profi éve, idén született meg karrierje első touchdownja is, ráadásul mindez a Bucs színeiben. Vannak mérkőzések amiket még mindig képes átaludni, aztán van hogy feltámad és mást sem látunk tőle, csak parádés elkapásokat. A maga 28 elkapásból produkált 425 yardjával ő is karrierje legjobb szezonját tudhatja maga mögött. Két touchdown is belefért idén, és ami mindenképpen figyelemre méltó az az, hogy elkapásonként 15,2 yardot szerez, ami már liga szinten sem olyan rossz. Tekintve hogy Underwood még csak 25 éves, és ez volt az első olyan szezonja ahol némelyest lehetőséget is kapott, úgy gondolom tőle is láthatunk még klassz dolgokat a jövőben. A bizalom az amit eddig, korábbi csapatainál nem szavaztak meg neki, de számomra úgy tűnik, hogy ő az a fajta játékos akik meghálálja azt.

A Bucs blog értékelése: 6+1/10 (+1, mert mindig mosoly tör rám, ha ránézek 🙂

Underwood a szezonban, és egyben a karrierje során is első touchdownja.


Dallas Clark – tight end

A csapat ebben a pozícióban már évek óta nehézségekkel küszködik. Dallas Clark lett volna hivatott megoldani ezt a problémát, de vele is hasonló gondok támadtak, mint mindegyik játékosunkkal ebben a pozícióban, konkrétan az, hogy csak egy valamihez ért, nem blokkoló és elkapó egy személyben. Clark jelen esetben inkább mint elkapó tight end jeleskedett tavaly. A 16 mérkőzésünkből, hét meccsen állította őt kezdő pozícióba az edző gárda, és azt hiszem ez a Panthers ellni mérkőzésünkön a 11. héten hozta meg leginkább a gyümölcsét, ahol is Clark szerezte nekünk a győzelmet érő touchdownt a hosszabbításban. A szezon elejét viszont sikerült neki végigaludnia. Sok mindent nem tett hozzá a csapat játékához ebben az időszakban. Aztán ő is a 7. héten a New Orleans ellen találta meg magát, ahogy elnézem ez volt igazság szerint az egész csapatra a jellemző. Lehet a narancssárga mez, amiben akkor játszottunk egyfajta misztikus ébresztő hatással bír.


Ami idén szimpatikus volt a játékában az az, hogy amikor összekapta magát és elkezdett teljesíteni, azt mindig kulcsfontosságú szituációkban sikerült összehoznia. 47 elkapásból 435 yardot szerzett, és 4 touchdownra futotta tőle. Bár ez sokkal jobb mint a tavaly illetve tavaly előtti szezonja, amit még Indanapolisban töltött, de nagyon messze van a 2009-es évétől ahol ezer yard felett teljesített.

A szakértők és a szurkolók szerint viszont nem sikerült személyében megoldást találni a már évek óta fent álló problémánkra ami ezt a pozíciót illeti. Elkapott yardok tekintetében a 28. helyen áll a ligában a tight endek között.

A Bucs blog értékelése 6/10


Luke Stocker – tight end

A mostani szezonban neki szavazta meg a csapat a bizalmat Dallas Clark ellenében, ő 11 mérkőzésen lehetett kezdő játékos, és Clarkkal ellentétben inkább mint blokkoló munkálkodik. Mi sem bizonyítja ezt jobban minthogy a szezon utolsó meccsén a Falcons ellen a maga 50 elkapott yardjával 3 próbálkozásból élete legjobbját produkálta. 16 elkapásból 165 yardot szerzett idén és 1 touchdownt. Bár nem véletlen az sem, hogy ő kapott több játéklehetőséget, Carl Nicks (G) elvesztése után, szüksége volt a csapatnak még egy blokkolóra a falban, miután Doug Martint sikeresen lekapcsolták az ellenfeleink. Viszont sajnálatos módon el kell mondanunk, hogy Luke Stocker sem az a játékos aki megoldja a tight end gondjait a csapatnak a jövőben.

A Bucs blog értékelése: 5/10


Doug Martin – runningback


Az első kör 31. helyén választottuk ki Doug Martint. (Köszönet érte a Broncosnak.) Érdekes módon, ezt mondták a szezon elején róla: “sokoldalú” … és lám tényleg. Doug Martin elképesztő! Már újonc évében ötödik lett a ligában a futott yardok tekintetében, harmadik a ligában, az összes yard tekintetében, és második az elkapott yardok tekintetében a futók között. Bár számára is elég döcögősen indult a szezon és két meghatározó falembert is elveszített maga elől, így is sikerült félelmetes dolgokat produkálnia.


A legemlékezetesebb minden bizonnyal az Oakland elleni meccs ahol 251 yardot futott 25 próbálkozásból 4 TD-t szerezve. Ebből három 40 yard feletti volt. Ezzel ő lett az első játékos az NFL történetében, aki három 40 yard feletti touchdownt szerez egy mérkőzésen, és rajta kívül mindössze egy játékos tudott egy mérkőzésen 250 yard fölött futni 4 touchdownt elérve, ő Mike Anderson volt. Ezen felül beállított minden létező újoncrekordot franchise-on belül. És nem csak a sokoldalúsága, leleményessége ad okot hinni a jövőben, itt Tampa háza táján, hanem maga a tény, hogy ő nem egy töltelék, amit odaraktunk és lesz majd valahogy, ő igenis egy “fegyvertény” lesz ebben a ligában, ha kicsit hozzászokik majd a profik világához, ebben én biztos vagyok. Nem hiszem, hogy sok újonc elmondhatja magáról, hogy gameplannel készülnek ellene az ellenfelek. Hisz ez a 11. héttől már szemmel is látható volt. Itt megtörtént ugyan, hogy kissé ennek, és a meghatározó falemberek hiányának köszönhetően visszaszürkült a mezőnybe, de kulcsfontosságú pillanatokban még ekkor is láthattunk tőle gyönyörű megmozdulásokat. Gondoljunk csak a Panthers elleni meccsre, vagy akár az utolsó Falcons elleni meccsünkre.

Doug Martin 1454 yardot futott idén 319 próbálkozásból. Ez 4,6 yardos átlag. Szerzett futásból 11 TD-t. Ezen felül volt még 472 yardja 49 elkapásból és 1 TD.

Martin nem mellékesen versenyben van az év újonca címért is.

A Bucs blog értékelése 10/10

Bár Doug Martinról már jó pár videót mutattunk nektek, most tekintsetek meg egy újabbat a hihetetlen 2012-es szezonjáról.


LeGarrette Blount – runningback

LeGarrette Blount a harmadik profi évét tölti a csapatnál, és bár a szezon elején még kapott egy-egy lehetőséget, hogy ő fusson a labdával, ahogy Martin egyre jobban teljesített úgy szorult Blount a háttérbe. Ezért nem is meglepő, hogy csak 41 alkalommal kapta meg a labdát egész szezonban és ez idő alatt 151 yardra futotta neki. (3,7 yardos átlag)

Kissé hálátlan az ő szerepe az idei szezonban, és mivel szabad ügynökké is válik nagy valószínűséggel el fogja őt engedni a csapat, arra hivatkozva, hogy semmi szükség két ilyen nagy kaliberű játékosra egy azon pozícióban. Személy szerint kicsit sajnálom Blountot, hisz a múltban ő is elég sokat tett hozzá ennek a csapatnak a teljesítményéhez, de idén Martin mellett labdába sem rúghatott. A legtöbb lehetőséget a Vikings elleni meccsünkön kapta, itt is csak szám szerint nyolcat! Így nem meglepő tehát, ha ő jövőre már nem lesz része ennek a gárdának. Idén szerzett még 2 touchdownt is, de úgy néz ki, ő vele már nem tervez sem Greg Schiano, sem pedig Mike Sullivan a jövőben.

A Bucs blog értékelése: 4/10


Erik Lorig – fullback

Bár Erik Lorig feladata a szezonban javarészt Josh Freeman védelme, pár passzt ő is kapott. 12 elkapásból 83 yardot szerzett, ez egy 6,9 yardos átlag, ami bizony egyáltalán nem mondható rossznak. A harmadik profi évét taposó játékosra úgy gondolom sok rossz szava nem lehet a szurkolóknak, attól függetlenül, hogy szívesebben látná még mindig mindenki a pályán Mike Alstott-ot.

A Bucs blog értékelése: 7/10


A támadófal


Itt több ok miatt sem szeretném egyénekre lebontani az elemzést, ennek az oka pedig nem más, mint az, hogy úgy gondolom, hogy bár az egész egységre igaz, hogy egy játékosként kell együtt lélegezzen az egész csapat, de ez különösen igaz a támadófal embereire, itt ugyanis ha van egy gyenge láncszem az öt közül, már megette a fene az egészet. És úgy fest, hogy ezzel tisztában vannak a Buccaneers háza táján is, ezért nem is meglepetés, hogy rengeteg pénzt költöttek a csapat ezen részére, a tavalyi holtszezonban. Jelenleg a Buccaneers rendelkezik a legdrágább támadófallal az egész ligában.

Ehhez képest Davin Joseph-et már elvesztettük a felkészülési mérkőzések során, egy térdsérülést követően. A szezon közepén pedig Carl Nicks is elbúcsúzott, miután elszakadt egy szalag a talpában. A két méregdrága falember kiesése után pedig egyáltalán nem dőlt össze az egész fal, pedig mindenki, köztük én is erre számítottam. Először Jeremy Trueblood kapott lehetőséget, de ő is hamar kispadon találta magát, végül Ted Larsen következett, először jobb oldali guard lett belőle, utána pedig visszatérhetett eredeti center pozíciójába, miután rájöttek, hogy ez nem megy neki. Jeremy Zutha került bal oldalra, és Demar Johnson vette át a jobb oldali tackle szerepét. Gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy amit szezon elején terveztünk a támadófallal, ráadásul nem kis összeget költve erre, abból semmi sem valósult meg. Az egyetlen állandó emberünk pozíciójában, a veterán Donald Penn, aki még egy mérkőzést sem hagyott ki mióta 2007-ben először a pályára lépett. És mindezek ellenére, akármilyen meglepő is, a statisztikák azt mutatják, hogy a támadófalunk kiváló munkát végzett! Josh Freemant 26 alkalommal engedték sackelni az idei szezonban. Bár ahogy korábban említettem ez annak is betudható, hogy Freeman előszeretettel elszórja a labdát ha meglát valakit nagyon közel jönni.

A Bucs blog értékelése: 8/10


Egy szó mint száz összegezvén úgy gondolom, hogy a Buccaneers támadó egysége remek formát mutatott idén, hiányosságok azonban még mindig akadnak szép számmal. Van egy “alkalmanként” gyengélkedő irányítónk, valamint egy tight end pozíciónk ami megoldásra szorul. A futójátékot szépen össze szedtük idén, nagyszerű újoncunknak köszönhetően, és az elkapók személyeire sem lehet már panasz, mint ahogy a támadó egység koordinátorára sem, sem pedig arra a játékstílusra amit idén a csapatra aggatott. Személy szerint nekem kifejezetten tetszett a sok “beetetős” játék amit idén bemutattunk, gondolok itt az olyan trükkökre amit fentebb is megtalálhattok, mint például a Freeman által bemutatott kamu rossz snap, de láthattunk például rengeteg nagyon jól sikerült missdirection play-t is, melyből nem is egy alkalommal lett touchdown a red zone-ban, hol futással hol pedig passz játék közepette. Úgy gondolom az offense jó úton halad, majdnem minden adott hozzá, csak arról a fránya “hullámvasútról” kéne már leszállni.

A csapat tele van fiatal tehetséges játékosokkal, nem csak az offense de a defense terén is, a rengeteg pénzből amit pedig már jövőre félretettek pedig lehet tovább építeni a dolgokat.

Az offense teljesítménye 2012-ben a Bucs blog szerint: 7,5/10

Ha pedig valaki úgy gondolná túl szigorú voltam vagy épp túl engedékeny, jöhet a komment. 🙂

Nagyító alatt a 2012-es osztály

Mivel számunkra véget ért a szezon, sajnálatos módon idén is korán, gondoltam lassacskán elkezdhetnénk szemezgetni 2012 történéseiből, amik igazán meghatározták az idei szezonunkat. Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mivel kéne kezdeni, sorra venni az offense, vagy a defense munkásságát, visszatekinteni a legszebb pillanatokra, vagy esetleg hibákra, a fejlődés és hanyatlás kulcsára. De akárhogy is nézem, amikor a csapat idei teljesítményére gondolok, úgy érzem a 2012-ben draftolt játékosok igenis sokat raktak hozzá az idei szezonhoz, és rengeteg felejthetetlen pillanatot okoztak nekünk Bucs szurkolóknak és úgy gondolom minden NFL rajongónak egyaránt.

Nézzük most tehát őket, kik ők, honnan jöttek mit vártunk tőlük, és sikerült-e vajon beilleszkedniük az NFL csodálatos világába?


The Tampa Bay Buccaneers select: Mark Barron (S)


Az első kör hetedik választása volt számunkra Mark Barron, az Alabamáról érkezett hozzánk. Nem kisebb feladat nyomja az ő vállát, mint Ronde Barber méltó utódjának lenni, legalábbis a szezon elején ezt szerették volna. Az azonban mindenki számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ő egy teljesen más játékot képvisel mint, az idén free safety pozícióba avanzsált Ronde Barber. Már rögtön a draft után elmondta Greg Schiano, hogy Mark Barrontól afféle “big hit” típusú játékot láthatunk, viszont ha lekövetésről van szó, akkor is megállja a helyét. Legnagyobb hasznát pedig a box-ban fogjuk venni. Ekkor még azt is nyilatkozta a vezetőedzőnk, hogy szeretné a védelmet a safety pozíció köré építeni, és ennek lenne alappillére Mark Barron, valamint a veterán Ronde Barber. Azt hiszem, azt bátran kijelenthetjük, hogy a big hit típusú játékkal nem okozott csalódást, viszont ami a passz lekövetéseket illeti, bizony hagyott maga után némi kívánnivalót a dolog egészen a szezon végéig, amikor is ebben is láthattunk már némi potenciált. Az tény, hogy az NFL ritmusát fel kell venni, és én személy szerint úgy gondolom, hogy amit Barron az idényben művelt az nagyon megnyerte a tetszésemet, nem fél, odateszi magát, és remekül csinálja azt amit ez a pozíció megkövetel. 89 szerelést mutatott be, ebből 72 solo, láthattunk tőle egy interception-t, egy forced fumble-t és 10 meghiúsított passz kísérletet.

Mark Barron sajátos játékának Robert Griffin III. volt a szenvedő alanya a Redskins elleni meccsen:

Majd Steve Smith is:


The Tampa Bay Buccaneers select: Doug Martin (RB)


Az első kör 31. helyén választottuk ki Doug Martint. (Köszönet érte a Broncosnak.) Érdekes módon, ezt mondták a szezon elején róla: “sokoldalú” … és lám tényleg. Doug Martin elképesztő! Már újonc évében ötödik lett a ligában a futott yardok tekintetében, harmadik a ligában, az összes yard tekintetében, és második az elkapott yardok tekintetében a futók között. Bár számára is elég döcögősen indult a szezon és két meghatározó falembert is elveszített maga elől, így is sikerült félelmetes dolgokat produkálnia. A legemlékezetesebb minden bizonnyal az Oakland elleni meccs ahol 251 yardot futott 25 próbálkozásból 4 TD-t szerezve. Ebből három 40 yard feletti volt. Ezzel ő lett az első játékos az NFL történetében, aki három 40 yard feletti touchdownt szerez egy mérkőzésen, és rajta kívül mindössze egy játékos tudott egy mérkőzésen 250 yard fölött futni 4 touchdownt elérve, ő Mike Anderson volt. Ezen felül beállított minden létező újoncrekordot franchise-on belül. És nem csak a sokoldalúsága, leleményessége ad okot hinni a jövőben, itt Tampa háza táján, hanem maga a tény, hogy ő nem egy töltelék, amit odaraktunk és lesz majd valahogy, ő igenis egy “fegyvertény” lesz ebben a ligában, ha kicsit hozzászokik majd a profik világához, ebben én biztos vagyok. Nem hiszem, hogy sok újonc elmondhatja magáról, hogy gameplannel készülnek ellene az ellenfelek. Hisz ez a 11. héttől már szemmel is látható volt. Itt megtörtént ugyan, hogy kissé ennek, és a meghatározó falemberek hiányának köszönhetően visszaszürkült a mezőnybe, de kulcsfontosságú pillanatokban még ekkor is láthattunk tőle gyönyörű megmozdulásokat. Gondoljunk csak a Panthers elleni meccsre, vagy akár az utolsó Falcons elleni meccsünkre. Doug Martin 1454 yardot futott idén 319 próbálkozásból. Ez 4,6 yardos átlag. Szerzett futásból 11 TD-t. Ezen felül volt még 472 yardja 49 elkapásból és 1 TD.

Doug Martin hihetetlen első éve:


The Tampa Bay Buccaneers select: Lavonte David (LB)


A második körben a 26. választás esett Lavonte David-re, és már akkor Derrick Brooks-hoz hasonlították, de erre mi harcedzett Bucs szurkolók csak legyintettünk egyet, hogy ugyan már. Azt mondták gyors és ösztönös linebacker. Így a szezon végeztével pedig kijelenthetjük, hogy mindenben igazuk volt. Engem Lavonte David nagyon meggyőzött, és szerintem velem együtt azokat is akik hétről hétre követték a Buccaneers meccseit. Ösztönös… igen. Szembetűnő, hogy hihetetlenül olvas az offense játékaiban, nem véletlen, hogy bármerre indul a labda ő ott van, közeledjen az a földön vagy a levegőben, és az sem véletlen, hogy a szezon felétől már ő hívta a védelem játékait. És neki van a legnagyobb szerepe abban, hogy idén a Buccaneersé lett a legjobb futás elleni védelem a ligában. Lavonte David ott van a liga legtöbb szerelést bemutatott játékosai között és nem mellékesen ő lett november hónap legjobb újonc védő játékosa is. És már első évében ő mutatta be a második legtöbb szerelést az NFL-ben. Valamint harmadik a tackle for loss tekintetében. Úgy gondolom, hogy ő valóban alappillér lehet a jövő Buccaneersénak a védelmében, és szerintem ő is az egész NFL meghatározó alakja lesz, ahogy korábban már említettem leendő Hall of Famert látok benne. Valamint az év védő újonca címre is igencsak esélyes. Bemutatott idén 139 szerelést, ebből 112 solo, (ebből 20 tackle for loss), 1 interceptiont, és 5 pass deflectiont.


The Tampa Bay Buccaneers select: Najee Goode (LB)

Miután az egész tavalyi évünkben össze vissza cserélgettük a draft lehetőségeket, már csak az ötödik körben választhattunk, az ötödik kör ötödik választása pedig Goode-ra esett. Az alacsony ám de zömök testfelépítésű linebacker nem sokat játszott 2012-ben. Hogy őszinte legyek semmit, hacsak a speciális egységben nem futott egyszer kétszer középen töltelékként, de erre sem esküdnék most meg. Ettől függetlenül, ő most már a csapat egyetlen tartalék linebackere, és még májusban meg is kínálták egy négy éves szerződéssel.

The Tampa Bay Buccaneers select: Keith Tandy (CB)

Ő volt tavaly a második játékos akit a West Virginia egyetemről hoztunk el, a hatodik körben 4. ként draftoltuk. Tandy egy erős fizikumú játékos, de a lekövetés nem az erőssége, sebessége miatt. Inkább a zóna alapú védekezésnél használható. Nem játszott sokat, 9 mérkőzésen kapott egy egy megmozdulásra lehetőséget és 3 szerelés futotta tőle ez idő alatt. Azonban Goode-val egy időben, őt is megkínálta a csapat egy négy éves szerződéssel.

The Tampa Bay Buccaneers select: Michael Smith (RB)

A hetedik kör ötödik választottja, a futó Michael Smith… bárcsak többet mondhatnék róla, az egyik felkészülési mérkőzésen játszott egy kicsit.

The Tampa Bay Buccaneers select: Drake Dunsmore (TE)

A fiatal tight end a hetedik kör 26. választása volt, a Northwestern egyetemről érkezett hozzánk, de csak a gyakorló csapatban kapott szerepet, ahol meg is sérült.

Azt hiszem összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a 2012-es osztály sikeresen levizsgázott, és felvette az NFL ritmusát, vagy legalábbis elindult az úton és lépést tart vele. Hosszú, hosszú ideje ez volt a legjobb draft osztályunk és az első három helyen szereplő úriember úgy gondolom meghatározó alakja lesz a jövőben ennek az amúgy is fiatal csapatnak.


Félidei értékelés

Elérkeztünk a szezon feléhez, és bár döcögősön indult, “majdnem ez is megvolt” vereségekkel egyetemben, addig az elmúlt hónapban rengeteget fejlődött a csapat bizonyos téren. Mindenhol készülnek a mit is láthattunk jellegű értékelések a csapatokról, nézzük meg a mieinket is.

A legértékesebb Buccaneer: Vincent Jackson (WR)

Bár azzal én is egyetértek, hogy Doug Martin remek formában volt az elmúlt két hétben, és úgy látom lassacskán minden róla szól a csapat körül, de azért lássuk be, hogy egymaga nehezen tudná elvinni a vállán az egész támadó egységet. Vincent Jackson-tól viszont majd minden meccsen kiegyensúlyozott jó teljesítményt láthattunk, parádés elkapásokkal, iszonyatosan kevés hibázással, és lássuk be, hogy gyakran már a két back sem elég rá. Magas, gyors és biztos keze van. Szerintem nélküle egy győzelmünk sem valósulhatott volna meg.

Vincent Jackson, 31 elkapás 710 yard 6 TD

A legjobb támadó Buccaneer: Vincent Jackson (WR)

31 elkapás 710 yard 6 TD, azt hiszem ehhez nem nagyon van mit hozzáfűzni. És mióta itt van Tampa Bay-ben, szárnyai alá vette kissé Mike Williams-t is, ő is úgy néz ki a tavalyi nem túl sikeres szezon után ismét megtalálta önmagát. 29 elkapás, 504 yard és 5 TD

A legjobb védő Buccaneer: Lavonte David (OLB)

Bár kétség kívül ide lehetne sorolni Michael Bennett-et is, szerintem David teljesítménye lenyűgöző, a második körben draftoltuk idén, mégis ő viszi a hátán az egész védelmet, majd minden mérkőzésen. Egy ilyen eredményes újonca sem volt még a Buccaneers-nek a tackle-k és a tackle for loss-ok tekintetében. Jelenleg a Pro Bowl választásokon a harmadik helyen áll Von Miller és JJ Watt mögött, ők pedig nem kis nevek úgy gondolom. Ő vezeti a csapatot 64 tackle, és 11 tackle for loss tekintetében.

Lavonte David, 64 tackle, 11 tackle for loss

A legtöbbet fejlődött Buccaneer: Josh Freeman (QB)

Azt hiszem ez teljesen egyértelmű, bár a szezon elején még ezen is morfondíroztunk volna. Már most elérte a tavalyi touchdownjai számát, és jelenleg egy 112,7-es ratingal rendelkezik. 16 TD-nál tart félidőnél, lehet itt ismét születhet egy új franchise rekord idén, ha már sorra döntögetjük őket. A csapat legtöbb szerzett touchdownjainak száma egy szezonban 30.

A legjobb Buccaneer újonc: Doug Martin (RB)

Természetes, hogy David mellett őt is meg kell említenünk, iszonyatosan jók az idei újoncaink. Mark Barronról pedig még nem is beszéltünk ugyebár. Ahogy egy tanult kollégánk mondta, Martin felvette az NFL ritmusát. Az egy dolog, hogy felvette, de ő is sorra állítja be idén a franchise és liga rekordokat is. Most kapaszkodjunk, Martin már majd 1600 yardot futott idén és 14 touchdownt szerzett.

A legnagyobb csalódás idén: A secondary

Itt mindjárt említsünk meg három kivételt, akikkel semmi problémánk nincs. Az újonc Mark Barron, a veterán Ronde Barber, és a számomra nagyon szimpatikusan játszó, szintén újonc Leonard Johnson. Az viszont, hogy 321,1 yardot engedünk idén meccsenként átlagosan passzolni ellenünk, igenis csalódás. Amit Talib és Wright művelt, a tiltott szerekkel és eltiltásokkal ugyebár, azt ne is méltassuk. Aztán most játéklehetőséget adunk egy újabb “Hippisalátának” Black személyében. Úgy néz ki a komplett secondary nehezen tud meglenni Bob Marley és a füves cigi nélkül. De legalább McDonald-ot kivágtuk már innen, elég volt mondjuk nyolc meccsen keresztül nézni, hogy semmi köze semmihez, lehet azért találtak Blacknél legutóbb csak 20 gramm mariskát, mert a többit McDonald elszívogatta.

A szezon legszebb pillanata: Doug Martin 251 yardos teljesítménye a Raiders ellen.

Akkor most leírom századszor is, Martin 251 yardot futott és 4 TD-t szerzett a Raiders ellen, ebből hármat 40 yard feletti futással. Ez NFL rekord!!! Tényleg csodálatos teljesítmény volt, öröm volt nézni, itt ujjongtam mint egy idióta a monitor előtt.


A szezon WTF pillanata: 4 próbálkozás alatt nem tudni megtenni 2 yardot.

Ha a Bucs nem jut be a rájátszásba, ezt a pillanatot fogom szidni. Vincent Jackson 95 yardos csodálatos elkapása után, már csak 2 yardot kellett volna megtennünk a Saints ellen a touchdown-hoz. Ez három próbálkozásból sem sikerült LeGarrette Blount-nak, ráadásul ilyen hülyegyerekakonektort effektusban, nem, nem szabad. Mindháromszor középen próbáltuk ezt megtenni, negyedszerre már a szélen, mert ezt választottuk mezőnygól helyett, de Freeman-nek sem sikerült az áttörés.

Azt hiszem összegzésként elmondhatjuk, hogy remekül kezd összeállni ez a csapat, még a szezon elején olvastam egy értékelést a Buccaneers idei céljairól, így szólt: Freeman keze alá dolgozni, elkapókat hozni, akikkel együtt tud játszani, és a draft választásokkal megerősíteni a védelmet. Sikerült? Sikerült. Egy munka van még hátra, a secondary összegereblyézése, a héten elindult egy folyamat meglátjuk mi lesz belőle. Elég lesz-e vajon még idén ez egy rájátszáshoz, vagy jövőre marad a feladat?